Gyors navigáció
de az igazi kapcsolat a bőrnél mélyebb nyomokat hagy bennünk,
a húson és a gőzön túl az éterbe,
felismerve, hogy soha nem mehetünk vissza
egy világ gyönyörű tengelyéhez anélkül, hogy
a bénító tehetetlenségében lebegve. Amikor a szemekbe húzódnak, mint az izzó óceánok,
a csillogó szitakötők a titokzatos sötét vizekben,
hatalmas, rejtélyes mélységeket egy ilyen csillogó felszín alatt,
egy hely, ahová örökre be tudnék zárkózni,
de sosem tudod, hogyan nyúlj érte. Ahol a szerelem az emberi testen túl formálódott,
amikor részletes visszhang marad,
a szétkapcsolt villanások nyomai maradtak bennem... Aznap este az ideiglenes szivárványokat néztük,
vibráló robbanások a tiszta nyári éjszakai égbolton,
a bőröd illékony volt az érintésre,
Csak erre emlékeznék, és az ajkaidra, amik a szádat nyomkodják.
szorosan hozzám simulva a szétterülő fényesség közepette. Később sokkal többre emlékeznék,
a homok kísérteties csillogása felé húzva.
a kezed összefonódik, mint egy gyönyörű kötelék,
egy végtelenül sziszegő, suttogó áradat, amely kinyújtja a kezét. Emlékeznék az ágyad menedékére,
a sok elkapkodott boldogságtól,
egy csupasz gerinc ívét a közelben,
Néztem a meleg sziluettedet,
szeplőkkel tarkított bőr,
a függönyökön keresztül beáramló halvány holdfény. A tincsek enyhén pehelykönnyű fürtökben maradnak.
a kezemet, amely beléjük gabalyodott,
szálak, mint sötét selyemszálak
a jázmin és más virágok illata
amikor te egy vihar voltál felettem,
egy földi édesség, amit soha nem tudok megnevezni
de, mint te, megjegyeztem a konkrét esszenciákat. Az alakodat éppúgy ismertem, mint a sajátomat,
a hálószobaablakon kinéző alak.
a sötét, mozdulatlan utcákra hajnal előtt,
elpárolog, mielőtt kimondhatnám a neved,
a csontvelőbe és a sejtekbe vájt,
lélegzethez és álmokhoz kötve. A hely, ahol vágyakozhatnék arra, hogy felemésszen
de soha nem birtokolják a térképet, még akkor sem, ha
az emberi testen túl kialakult szeretet,
túl a húson és az éteren. Ahol te egy részletes szellem maradsz,
a bennem maradt határozott nyomok.